Nemrég egy zuglói lakásban dolgoztam, ahol kis híján meghiúsult a home staging.
Egy esős reggelen, hatalmas dugóban araszoltam át a városon, zsúfolásig megrakott autóval, egy eladásra váró belső kétszintes lakás dekorálása céljából. A megadott házszámtól nagyjából ötven méterre találtam parkolóhelyet, ami elég kellemetlen dolog, ha belegondolunk, hogy többször is fordulni kell, mire behordom a rengeteg párnát, szőnyeget, a hatalmas szatyrokban rejlő dekorációkat.
Az ingatlanos hölgy elfelejtette közölni azt az apróságot, hogy a morcos idős tulajdonos egy kutyával él a lakásban, és a kis háziállatot úgy kezeli, mintha az unokája lenne.
Már amikor megérkeztem, vibrált a feszültség a levegőben.
Ahogy hordtam be a sok csomagot, úgy nőtt az ellenszenve a hetven év körüli tulajdonosnak. A kis szobacirkáló minden holmit körbeszaglászott, és hol morogva, hol kíváncsi farkcsóválással figyelte a készülő eseményt.
Mielőtt elkezdtem volna a szatyrok kicsomagolását, udvariasan megkértem a házigazdát, vigye a kutyát egy másik helyiségbe, és legyen kedves a labdák módjára szanaszét gördülő kutyaszőr csomókat felporszívózni.
- Nem zárhatom be egy szobába a kutyust, mintha valami majom lenne - felelte az idős asszony felháborodva.
- Értem – válaszoltam türelmesen, pedig nem is értettem a problémát. - Viszont én nem tehetem le a hozott ágytakarót, párnákat, szőnyeget a koszos vagy állatszőrös területekre. Hiszen ezeket a termékeket utána másik lakásba viszem, tehát makulátlanul tisztának kell mindennek lennie.
- Talán addig kivihetné a hölgy sétálni a kutyust, én pedig gyorsan felporszívózok mindenhol - próbálta menteni a helyzetet a fiatal ingatlanos lány.
- Ebben az ítéletidőben? - nézett rá felháborodottan a tulajdonos.
Odakint még szemerkélt ugyan az eső, de a nap már kezdett kisütni, és nem volt kevesebb tizenöt foknál. Elgondolkodva néztem őket, közben azon tűnődtem, ha nem viszi ki a kutyát, vajon hová végzi a dolgát a szerencsétlen jószág. Nem is akartam belegondolni, inkább a megoldást kerestem. Végül megegyeztünk, hogy az alsó szinttel kezdem, addig a kutyás néni fent van a kedvencével az egyik hálószobában. Mire a felső szintre érek, biztosan eláll az eső, és akkor arra az egy órára kimennek majd, ameddig ott is rendet rakok, és felkészítem a lakást a fotózásra. Az ingatlanfotós pedig majd a felső szobákkal kezd, hogy minél kevesebbet kelljen a kutyusnak kint tölteni ebben az ítéletidőben.
Miután az idős asszony kissé sértődötten felvonult az emeletre, hóna alatt a kis szőrgombóccal, az ingatlanos nekilátott felporszívózni a kritikus helyeket.
Alig kezdtem meg a lakásban lévő felesleges tárgyak elpakolását, amikor megszólalt a nő a hátam mögött.
- Azokat nem lehet onnan leszedni!
- Vissza fogom tenni a fotózás után - feleltem, nyugalmat erőltetve magamra. - De semmilyen vallási és politikai jelképet nem hagyunk elől. Az a cél, hogy minél szélesebb réteget szólítson meg a hirdetés, ne zárjuk ki azokat, akik esetleg más véleményen vannak.
- Márpedig én büszke vagyok rá, hogy zsidó vagyok! - harsogta a nő, egészen kikelve magából. - Aki emiatt nem akarná megvenni a lakást, annak én nem is adom el! - a hangsúly kedvéért még toppantott is egyet a lábával.
Megálltam, és sajnálkozva néztem az idős asszonyra, miközben arra gondoltam, most mégis bezárta valahová a kutyát. Aztán az ingatlanos hölgy felé fordultam.
- Mi legyen?
- Hogy érted?
- Két lehetséges opció van - feleltem rezignált hangon. - Egyik lehetőség, hogy most összepakolok, kiviszek mindent a kocsihoz. Kifizeted a kiszállási díjamat plusz egy órát, és hagyjuk a fenébe az egészet. Aztán majd keresel egy olyan vevőt, akit nem zavar a kosz, a rendetlenség, és a vallási jelképek sem, amivel ez a lakás zsúfolásig van tömve.
- Jaj, ne! Kérlek, találjunk megoldást - sóhajtozott az ingatlanos a kezeit tördelve, az idős hölgy pedig egészen megszeppenve nézett ránk.
- A másik lehetőség, hogy a tulajdonos hölgy elfogadja a szabályokat, és hagyja, hogy végezzem a munkámat. Persze, ez csak akkor jöhet szóba, ha valóban el akarja adni az ingatlant - feleltem, mintha az idős kutyás asszony ott sem lett volna.
Magam is meglepődtem, de a második opciót választották.
A néni kivitte a kutyát a közben kellemessé szelídült időben a közeli parkba, és csak akkor ért vissza, amikor a fotózás már az alsó szinten zajlott. Én a konyhában álltam, hogy ne zavarjam a munkát. A néni belépett, karjában tartva kedvencét, engem nem látott meg, mert a nappali felé nézett.
- Azt a kutya fáját, de gyönyörű lett! - tört ki belőle az első benyomás keltette mondat.

Miért jelent gondot a bent élő kutya vagy macska, egy ingatlan eladása során?
Vannak emberek, akik szerint az állat nem a lakásba való, sőt akadnak olyanok is, akik allergiásak az állatok szőrére. Ezért, amikor egy érdeklődő jelentkezik, célszerű a házikedvencet távol tartani az ingatlan bemutatása alatt.
Vannak emberek, akik rajonganak a kutyákért, macskákért. Hiába készül fel jól egy ingatlanos, hiába zúdítja az érdeklődőkre a fontos információkat, ha közben az állatrajongók csak a házikedvencre figyelnek, ezért célszerű az állatot távol tartani az ingatlan bemutatása alatt.


























